E. E. V. C366/ M.Á.V. Csz 4257 psz. nosztalgia kocsi, a 100 éves vonat tagja

Egy Kis bevezetés

Elkészültnek tekintem a C 366-os kocsi jelenkori mását. Kompromisszumos modell, de azért látszik rajta az eredeti mivolta. Leírom ebben a posztban, hogy hogyan készült, így, ha valaki más adná az építésére a fejét, elkerülhet sok fölös melót.

Régi vágyam volt kifejezetten ezen kocsi elkészítése. Kedvelem az oldalgombolós kocsikat, függetlenül attól, hogy fejlesztési zsákutca voltak. Szépek, a romantikus vasút megtestesítői voltak, ma már nevetségesnek tűnő, de akkor élenjáró mérnöki megoldásokkal: kézifék, mécses világítás, kályhás fűtés, stb. Ezek, a ma nyomorult körülmnyek az akkori ember szemében az Osztrák-Magyar Monarchia és a Magyar Királyság fejlődését, előre menetelét jelentették. E kor igen érdekes, és értékes bemutató példánya a történelem összes viharait mindezidáig túlélt C 366-os kocsi... és mostmár annak modellje.

Az Építés menete:

A kocsi egy gyári modell átépítésével készült, alapja egy Piko két tengelyes retro oldalgombolós kocsi volt, fékállás nélküli verzió. Lehet, hogy a fékállásos modell is jó lett volna, de emlékeim szerint azoknak más a tetőgeometriája, így azok kevésbé alkalmasak egy ilyen kocsi átépítésére. Ráadásul fékbódét így is, úgy is újat kellene építeni. Röviden a következőket kell módosítani: Ablakkiosztás, ablakok; tetőszerelvények; fékbódé kivitele megfelelő kapaszkodókkal; új (kézi)fék; kalauzjárdák/fellépők; a kocsiszekrényen a lemezek átfedése, valamint új kerekek; új festés fog kelleni.

A kasztni:

Kezdjük a kasztnival: első lépésként lefaragtam minden fölös részletet (kilincsek, meglévő bordázat egy része), a két homlokfalat tükör simára faragtam-csiszoltam, a járműszekrény két oldalán az összes ablakot feltöltöttem Sim-kártyákból (kivétel az ajtókon lévők voltak). Aki az anyagon nem akar spórolni, az vágja ki a kicsi ablakok közül az oszlopot, illetve a szükséges minimum helyett két rétegnyi műanyagot (kb. 2 mm vastag a kettő együtt) is használhat. A kivágás nagy könnyebbség a hézagok tömésénél, a két réteg már luxus. Az igazi kocsi oldalán lévő lemezátfedéseket először harckocsimakettek öntőkereteiből gyertyaláng felett húzott, kb. 0,2-0,3 mm. átmérőjű műanyag szálból „raktam ki”. Az első próbálkozás a változó vastagságú szálak miatt igen ronda lett, ezért levakartam és újat raktam fel. (2-5 kép, fotó: NFZ)

Második lépés volt a fékbódé elkészítése. Mivel ekkor még nem állt rendelkezésemre semmilyen rajz a kocsiról, ezért egy másik fékbódé méreteihez és az igazi kocsin látható fékbódénak a kocsi egészéhez mért aránya alapján terveztem meg, tehát a szemmértékre, a hasra ütésre, és a sűrű imádkozásokra hagyatkoztam, hogy jól sikerüljön. Az első, műanyag verzió után készült egy második (makett…) papírból, majd a harmadik, immár újra műanyag bódé lett a végleges. Az első bódé sokáig tető nélkül volt, amely bal oldalán letört műanyagot rézdrótból pótoltam, teteje Al kólásdobozból volt. Az építés alatt tapasztalt fokozatos elfogyását már figyelembe vettem a második-harmadik építésekor (tapasztalat: a réz, a műanyag és az aluminium nem szeretik egymást). (3-5. kép, fotó: NFZ)

A kocsitető szerelvényeit hevített-húzott műanyag szálból húztam (bádogozott tetőn a lemezek illesztéseit készítettem így. Ezeket talán korcnak nevezik?), fúrógépbe fogott műanyagból, késsel, reszelővel esztergáltam ki a mécsestartók, illetve a kályha kéményeit. Hasonlóan jártam el a fékállás melletti kalauzkötelet tartó dob esetében is. (7. kép)

Az alváz:

Az alváz hosszából kb. 4 millit kellett kurtítanom. Nem volt bonyolult művelet, kivágtam lombfűrésszel a fölös részt, ügyelve arra, hogy a főkeret külső részén semmi fontos se sérüljön (vagy tűnjön el teljesen), majd a két felet ciano-akriláttal (pillanatragasztó, superglue) összeragasztottam. Utólag acetonnal jobban jártam volna, mert a pillanatragasztó nagyon ridegre köt meg, szemben a rugalmasabb acetonos ragasztással. Az építés alatt egyszer el is tört a ragasztás. A ragasztott felületet értelem szerűen összecsiszoltam, illetve vízszintes felületre (csempe) helyezve ragasztottam. Vonalzóval néztem a fél hossztartók párhuzamosságát is.

A kézifék és a rudazata rézdrótból (0,4; 0,6; 0,8 mm) illetve SIM-kártya keretéből levágott 1X1 millis műanyag rudakból álltak. Az eredeti fa fékpofákról egy méretarányos műanyag mintát készítettem, ezt körbe rajzolva sokszorosítottam. Minden fékpofa kb. 2 mm vastag volt (2 réteg műa. lap).

Érdekes feladat volt a kalauzjárdát legyártanom: egy, a levegőben lógó műanyag lemezt kellet fölépítenem öt darab, 0,4 mm vastag, sárgarézdrótból hajtogatott támra. Mindezt vízszintesen. Ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag nem lett két ugyan úgy sikerült tám… Hosszas kísérletezgetés, hajlítások, után igazítások után csak lett valahogy, szerencsére az alváz (és vele együtt a kalauzjárda) fekete színe többé-kevésbé elfedi a sokat tekert, csavart két alkatrészt. (6. kép)

A belbecs...

...nem lett lemodellezve, mert az ablakok miatt úgy se látszott, volna, viszont értékes erőforrásokat emésztett volna fel. Igényesebb modellezők elkészíthetik a kocsi belterét is, számomra fölöslegesnek tűnt.

A kocsi festése:

A festés egy igen nehéz diónak bizonyult. A modellhűség próbáját nem biztos, hogy kiállná… 2018-ban a kocsit újra festették, ekkor az EEV-s feliratokat viselő oldalon az ajtókon volt a III. osztályt jelző római hármas, de a saját, 2024. évi fotóimon a római hármasoknak hűlt helyét lelhetjük. 2018-ban szerepelt a „366” felirat is, 2024-ben ez is hiányzott.

A MÁV feliratos oldalra is kerültek az 1991-92-es felújításkor III. oszt. jelölő római számok. Hogy ezek 2018-ban is fent voltak, nem tudom, minden esetre 2024-ben már hiányoztak. A történetet tovább bonyolítja, hogy kevés (fotók megfigyeléséből származó) információm van a MÁV, és szinte semmi az EEV fényezési előírásairól, viszont Fejes Antaltól tudom, hogy 1884-től a MÁV személykocsijai kocsiosztálytól függően a kocsiszekrényt burkoló lemezekre csíkozást kaptak. Vöröset kapott a III; világos zöldet a II; és sárgát az I. osztály (lásd a KM M=1:5 modelleit). Ebből ered, hogy valószínűleg az igazi kocsi festése is sántít, minthogy az EEV-t 1884-ben államosították. Az, hogy mikor esett át a kocsi átfestésen/ revízión, tovább csűri-csavarja a festés kérdését. Meglehet, hogy az EEV, a MÁV-étól jelentősen különböző festésére csak fölpingálták az új MÁV pályaszámot, az is lehet, hogy az egész kocsit elküldték nagyjavítására, vagy az egészet átmázolták. (Innen szép nyerni :D) Valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy hogyan nézhetett ki a kocsi, épp ezért került fel a modellre az igazi 2024-es gúnyája.

A modellre -reményeim szerint utolsóként- még egy tompa gombostű végével, kézzel festettem fel minden oly feliratot, amely adott felirat mérete megengedte. Épp ezért a főkeretre semmilyen felirat sem került, és a kocsiszekrény feliratai sem olvashatóak…